Testvérvárosi kapcsolatainkról


Érsekhalmának 1998. óta van a határon túli magyarokkal kapcsolata. A kezdeti lépéseket a barátságok felvételére az Érsekhalmi Népdalkör tette meg. 1998. augusztusában a vajdasági Ludas község meghívására mentek énekelni, októberben az erdélyi Györgyfalva meghívásában volt részük. A Vass Lajos Népzenei Szövetség határon túli énekversenyeinek helyszínei voltak a községek, amit Kóka Rozália, a szövetség titkára szervezett. A népdalkör elgondolását Rózsika is segítette, támogatta. A községek, azóta minden évben felváltva találkoztak az anyaországban, és a határon túl is.

A falu mindenkori vezetése felkarolta, és melléállt a népdalkör által elindított kapcsolatoknak.

Szép emlékek kötnek bennünket a falunapokhoz, a nemzeti ünnepek közös ünnepléséhez, a millenniumhoz, a testvér-települési barátsági szerződések aláírásához, a gyönyörű kirándulásokhoz Erdély és a Vajdaság tájain. Az érsekhalmi iskolások is többször részt vettek ilyen kirándulásokon. Községünk segítette könyvek adományozásával testvértelepüléseinket. Adakoztunk györgyfalvi testvéreink útjára, számlaszámot nyitottunk, hogy iskolájukat és óvodájukat segítsük. Így készülhetett el az ottani óvoda szép, közművesített fürdőszobája is. Az érsekhalmi Népdalkör elültettet egy fát is Györgyfalván, s bízunk abban, hogy továbbra is ápolják azt.

A népdalkör vezetője, Takács Lajosné Marika összegyűjtötte és rendezte az eltelt évek eseményeit, amelyet az ünnepek alkalmával átadtak a testvértelepüléseknek. A vajdasági Ludas községnek nemzeti vízum kérelmét kétszer is támogatta, segítette Boromisza Tibor volt polgármester.

2008-ban a 10. évfordulót ünnepeltük. Március 15.-én Ludason, a györgyfalviakkal pedig Érsekhalmán, a falunapon. Az elmúlt két év során még szorosabbra fűződött a kapcsolat Ludas, Györgyfalva és Érsekhalma között. 2009-ben ludasi barátainkat láttuk vendégül a falunapon. A szombati nap folyamán érkeztek meg és az egész napos program, valamint az esti koncert is nagyon jó hangulatban telt.

2010-ben a Nemzeti Vágtán Ludas is képviseltette magát. Annak ellenére, hogy a ludasi színekben induló Telkes Ferenc Tétény nevű lovával harmadik lett az első elődöntőben, és így nem jutott tovább a középdöntőbe, mindenki nagyon jól érezte magát a két nap alatt. A Vágta korzón elhelyezett sátrakban a helyi nevezetességeket ismerhették meg az arra járók. Míg Érsekhalmán borokat és rétest, addig Ludason finom pálinkákat kóstolhattak az oda látogatók, ad hoc pálinkakóstoló versenyek keretében. Emellett meghallgathattuk a ludasi mesemondó gyerekeket is, akik óránként egyszer felálltak egy hordóra és így, a tömegből kiemelkedve mondták el, néhol kissé csalafinta, meséiket. Az Andrássy úti közönség minden alkalommal félkörben állva, hatalmas tapssal jutalmazta a fiatal tehetségeket. Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy mind a ludasiak, mind az érsekhalmiak szép emlékekkel tértek haza a közösen eltöltött hétvégéről.

Érsekhalma két új kapcsolattal büszkélkedhet 2010. június 26-a óta. Ekkor íródott alá ugyanis a közös barátsági szerződés Ludas, Györgyfalva, Vel'ka Ida - Nagyida, egy holland civil szervezet, a Zwolléből érkező Diaconale Werkgroep Roemenië, valamint Érsekhalma között.

Örömmel üdvözöltük az új testvérvárosok és az onnan érkező szervezetek delegációit, akik először jártak nálunk. Érsekhalma Nagyidával és a holland civil szervezettel Györgyfalván keresztül vette fel a kapcsolatot, hiszen Györgyfalvát már évek óta baráti szálak fűzik a két település a református gyülekezetéhez. A négynapos falunapi rendezvényen együtt ünnepelhettünk a régi és az új kapcsolatainkkal, ahol reményeink szerint mindenki jól érezte magát.


Ludas- ŠUPLJAK


Első írásos adatok 1335-ből valók, mint Ludas puszta. Előzőleg Stara Storina volt a neve a településnek, ma LUDAS (magyar nyelven) ŠUPLJAK (szerb nyelven). Ősrégi Szabadka környéki település, Bácska (Serbia) északi részén, a Ludasi-tó partján terül el, Szabadkától 12 kilométerre-keletre. A falu lakosságának száma 1310, nemzetiségi összetételt nézve nagyobb részben magyar lakta település. A falut három településről, Palicsról, Hajdukovóról és Kispiacról aszfaltozott úton lehet megközelíteni. Területén nagyobb részben betonos utak vannak kiépítve, és érinti az E75-ös autóút is ami több mint tíz éve épült.

A ludasi lakosság fő foglalkozása földművelés és állattenyésztés, amely régi idők óta szerves tartozéka a környékbeli piaci és városi életnek. Ez köszönhető a minőségi földnek és a lakosság szorgalmának. Gabona, főleg búza, árpa, rozs, kukorica és napraforgó, termesztésével foglalkozik a falu lakossága. Ezen felül főképp kerti vetemények, valamint a híres ludasi fokhagyma termesztésével foglalkoznak.

A faluban működik óvoda, és egy általános iskola négy osztállyal. Az orvosi rendelő a Kultúrotthonban található. Ezen kívül a faluban működik nyugdíjas egyesület, helyi iroda, helyi közösségi iroda, valamint posta. Magánvállalkozók is tevékenykednek a falu területén, a fiataloknak szórakozási lehetőséget pedig egy éjszakai szórakozó hely, egy discó club nyújt.

Ludas római katolikus temploma, a Katalin templom kb. 200 éve épült. A ludasi temető egyike a legrégebbi temetőknek a környéken.

A településen a kulturális élet igen gazdag. Több mint 10 éve működik a Ludas Matyi művelődési egyesület, melynek keretein belül amatőr színjátszó társulat, mennyecske kórus, néptánccsoport, modern tánccsoport és a mesemondók tevékenykednek. Csoportvezetők: Aladics Tibor, Zemkó Sándor, Zemkó Ilonka.

A falu életében több jeles esemény is szerepel. A hagyományőrző ünnepek, mint például a Pünkösdi körmenet, a Szent Katalini búcsú, a falunap megünneplése, a fokhagyma fesztivál, a betlehemezés, valamint a Ludasok találkozója minden évben, a kirakodó és jószágvásár pedig minden első vasárnap megrendezésre kerül, tavasztól őszig. Ezen felül évente napsugaras őszi ünnepséget szervezünk a nagyszülők részére, és kártyaversenyt is rendezünk. Testvérvárosi kapcsolatainkat az erdélyi Maros Ludassal, és a magyarországi Ludassal és Érsekhalmával ápoljuk.

A Ludast rendkívül széppé és érdekessé teszi a Ludasi-tó, amely a falu nagy részét felöleli, 4,5 km hosszú, felszíne 328 hektár. A Ludasi-tó élete évezredekre nyúlik vissza, a Ludasi lakosok szokásokkal és érzelmekkel kötődnek hozzá. A tó Speciális Természeti Rezervátum, kezelését a Serbia Természetvédelmi Intézettel és a felelős minisztériummal együttműködve a Palics - Ludas Közvállat, valamint a két éve megalakult önkéntes helyi természetvédelmi csoport végzi.

Szerbiában botanika szempontjából a Ludasi-tó az egyetlen viszonylag még megőrzött állapotban lévő pusztai tó, ezen kívül gazdag állatvilág és madárvilág jellemzi. A helyi természetvédelmi csoport sokat fáradozik azért, hogy a falu gyöngyszemét megmentsék, felügyelnek a tóra, takarítják, télen a nádat vágják. Ez a tevékenység a Ludasi-tó mentén élő emberek számára mindig is fontos volt, téli aratásnak vagy második aratásnak is nevezik. Gyerekek és a felnőttek is egyaránt kihasználják a tó adottságait, melegebb évszakokban fürdéssel, csónakázással, horgászással, télen pedig korcsolyázással.


Györgyfalva


Györgyfalva keletkezésének mondája meseszerűen mutatja be nekünk a település keletkezésének történetét.

                                                     

                                                    A falu kútja:

Nagyon régen történt, sok száz és száz éve,

Perzselo szárazság tört rá a vidékre.
A kiapadt kutak több vizet nem adtak,
Még nyoma sem látszott esonek, harmatnak.
Tuzött a gyilkos nap, kiszáradt a vetés,
Elhalt az ajkakról nótaszó, nevetés.
Nem volt egy korty ital, hullott ember, állat,
Az út menti fák is mind elsárgulva álltak.
Jöttek az emberek, szólottak a vének:
Mi itt elpusztulunk csapásán az égnek.
Nem segít itt rajtunk emberfia senki,
Induljunk el innen friss vizet keresni.
Lassan megteltek a tulipános ládák,
Ökrös szekereken bútorok és párnák.
Ki a sz ántóföldjét, ki házát siratja,
Elindult a falu apraja és nagyja.
A napok csak teltek, a napok csak múltak,
Fáradtan, gyötörten tovább bandukoltak.
Forró napsütésben, csillagfényes estén,
De vizet nem leltek, hiába keresték.
Mikor már a Hármas-hegy határában jártak,
Hangos panaszkodás verte fel a tájat:
Minek menjünk tovább, vizet úgysem lelünk!
Itt az erdoszélen jobb, ha megpihenünk.
Csak egyedül György pásztor, remélve, bízva,
Terelte nyáját a sötét éjszakában.
Elcsigázott testét nyugalomra hajtva,
Kérő imádságot rebegett az ajka.
És ahogy elaludt, csodás álmot látott:
Égi magasságból csodás angyal szállott,
Töndöklo ruhája csillogott az éjben,
Fehér liliomot tartott a kezében.
Így szólt a legényhez: Ne aludj György pásztor!
Ahol pihensz ott áss!
Megszunt az égi fény, eltunt a látomás.
Felébredt a legény, megdörzsölte szemét,
Ásót vett kezébe, s munkához látott a derengo holdfényben.
Egyszer csak mit látott: csodáknak csodája,
Tiszta víz bugyogott ásója nyomába,
Hálaadó imát küldött fel az Úrhoz.
S szomjas báránykáit terelte a kúthoz.
Mikor m ár a vízbol mind jól felfrissültek,
Eszébe jutott az erdoben maradt sereg.
Találtak-e vizet? Ha nem, elpusztulnak.
S futva tette meg utánuk az utat.
Maghallva a csodát, jött az egész tábor,
Vezetojük lett az álomlátó pásztor.
Nem is mentek tovább, itt letelepedtek.
Muvelték a földet, házat építettek.
E kicsiny falunak Györgyfalva a neve,
Mert hogy György pásztorról így tartja a rege.
Hány száz éve épült már senki sem tudja,
De a falu közepén most is áll a "Falu kútja".


Nagyida

Nagyida (Veľká Ida) a Kassai völgykatlan (Košická kotlina) délnyugati részén, az Ida patak völgyében fekszik. Területe már a régebbi bronzkorban is lakott hely volt. Első írásos említése 1251-ből származik. Ebben az időszakban az Aba család birtokaihoz tartozott. A jelentősebb tulajdonosai közé a Perényiek sorolhatók. A község stratégiai fekvése növelte annak jelentőségét. A 15. században védőfallal vették körül, amelyet azonban a császári seregek 1558-ban csaknem teljesen leromboltak. Veľká Ida lakosságának a száma meghaladja a 3200 főt. Jelentőségéről sok történelmi hagyaték tanúskodik. A római katolikus temploma a 14. századból való. Az eredeti gótikus elemeket 1743-ban barokk stílusúakkal bővítették. A református templom 1799-ben épült, amelyhez tornyot 1836-ban építettek. Megmaradt a 19. században épült út menti kápolna is. Nagyida (Veľká Ida) domináns világi épülete kétség kívül a 17. századi reneszánsz-barokk kastély, amely gyönyörű, gondozott parkban található. A kastély eredetileg a Csáky családé volt, később a Shellek tulajdonába került. Az épület jelenleg a városi hivatal székhelye. A községben fennmaradt műemlék a Prihradný kúria is. A toszkán pilaszterekkel díszített klasszicista kúriában, kultúrházat létesült. A klasszicista zsinagóga a 18. század második feléből származik és arról tanúskodik, hogy a múltban a zsidók a lakosság jelentős hányadát képezték. A községben került megrendezésre az összeurópai zsidó konferencia és a zsidó temető kápolnájában van eltemetve Reichman szent főrabbi. Az első köziskolát a három felekezet hívei közösen építették 1899-ben. Az épület a mai napig óvodaként szolgál. A kulturális hagyományok ápolásával több egyesület foglalkozik, de mindenekelőtt a helyi Ilosvai folklór együttes. A sportok közül legnépszerűbb a futball, amelynek a folytatásához a község jó feltételeket teremt. Nagyida (Veľká Ida) közvetlen szomszédságában épült a volt Kelet Szlovákiai Vasmű (VSŽ) ma U.S.Steel vasgyár, amely nagy gazdasági jelentősége ellenére főleg a környezetre van negatív hatással. A hosszantartó építési tilalom révén a község a megsemmisülésre volt ítélve. Ennek betetőzéseként a volt politikai hatalom a lakosság tiltakozása ellenére - mintegy császármetszéssel - levágta a község történelmi határának 1/3 részét és Kassához (Košice) csatolta. Mindezen nehézségek ellenére a község a további fejlődés biztosításán munkálkodik: az itt élő szlovákok, magyarok és romák példás együttélése révén.


Diaconale Werkgroep Roemenië (DWR)

A DWR egy holland alapítvány, mely azzal a céllal jött létre, hogy a Romániában élő magyar közösségekkel együttműködjön azokat segítse. Az alapítvány egy bejegyzett protestáns egyházzal párhuzamosan működik, székhelye a hollandiai Zwolle városában van. A szervezetet 1990-ben jegyezték be, és fő tevékenységének a Kolozsvártól kb. 8 km-re, Észak-Keletre fekvő Györgyfalva közösségével való kapcsolattartást jelölte meg.

Az elmúlt húsz év alatt a DWR pénzügyi és szervezési segítséget nyújtott ahhoz, hogy Györgyfalván boltok nyíljanak, és kisebb vállalkozások indulhassanak el. Támogatta az iskolát taneszközökkel, kezdeményezte a helyi orvosi ellátás létrehozását.

Egy európai uniós pénzügyi program keretében segítséget nyújtott a Györgyfalva és Kolozsvár közötti útjavításhoz, valamint a gázcső-vezeték bevezetéséhez is segítséget nyújtottak.

2011-ben egy sikeres pályázatnak köszönhetően ellátogatnak hozzánk a testvértelepülések vendégei, június 23-26-ig egy falunappal összekapcsolt rendezvényre várjuk az érdeklődőket. Részletes program a község weboldalán a programokban és a plakátokon is megtekinthető.


Kiskőszeg

1944-ben itt keltek át a szovjet csapatok a Dunán, erre emlékmű emlékeztet a folyóparton. A csata tiszteletére 1946-ban Antun Augustinčić építette az emlékművet. A Kiskőszegi csata 1944. november 11-től 30-ig tartott, amelyben a Vörös Hadsereg katonái és a partizán alakulatok vettek részt, így megalapozták Baranya felszabadulását a németek alól. Feltételezések szerint csak néhány nap alatt a Vörös Hadsereg kb. 2000 katonája vesztette életét.

Az Emlékmúzeum 1981-ben épült. A létesítmény tengelye pontosan a batinai emlékműre mutat.Az emlékháznak a galériájában nap mint nap hajózni lehet az akkor történelemben.

Az emlékműről csodás kilátás nyílik a Duna partjára, valamint a part túloldalán található szerbiai Bezdánra, melyet egy híd kapcsol össze Kiskőszeggel.