A falu kútja

Nagyon régen történt, sok száz és száz éve,
Perzselő szárazság tört rá a vidékre.
A kiapadt kutak több vizet nem adtak,
Még nyoma sem látszott esőnek, harmatnak.
Tűzött a gyilkos nap, kiszáradt a vetés,
Elhalt az ajkakról nótaszó, nevetés.
Nem volt egy korty ital, hullott ember, állat,
Az út menti fák is elsárgulva álltak.
Jöttek az emberek, szólottak a vének:
Mi itt elpusztulunk csapásán az égnek,
Nem segít itt rajtunk emberfia senki,
Induljunk el innen friss vizet keresni.
(...)
Meghallva a csodát jött az egész tábor,
Vezetőjük lett az álomlátó pásztor.
Nem is mentek tovább, itt letelepedtek,
Művelték a földet s házat építettek.
E kicsiny falunak Györgyfalva a neve,
Mert hogy György-pásztorról így tartja a rege.
Hány száz éve épült - már senki sem tudja,
De a falu közepén ma is áll a "Falu-kútja".
(A teljes vers megtalálható Györgyfalva honlapján, vagy az alábbi linken: https://gyorgyfalva.eu/wp/a-falu-kutja/) 

Gömbkövek

A Feleki-dombság, aminek észak-keleti lejtőjén fekszik Györgyfalva, tele van úgynevezett gömbkövekkel, amik egyedi természeti képződmények. Koruk 10-12 millió évre tehető. A legkisebb méretűek mindössze ujjbegynyi nagyságúak, a legnagyobbak 1-1,5 méteres átmérővel rendelkeznek. Utóbbiak mintegy 10-15 tonnát nyomnak. Tehát nem úgy van az, hogy holmi nagy köveket koptatott gömbölyűre az idő, hanem a kövek "csírája"-, egy kis, központi mag nőtte gömbölyűvé magát, az alábbi vegyi folyamatnak köszönhetően