Érsekhalma története

Érsekhalma azon kevés települések egyike, amely már az időszámításokat megelőző középső bronzkorban is lakott település volt. A régészeti szakirodalom a vatyai kultúra legdélebbi erődített földváraként tartják számon az itt fellelhető várdombot. Érsekhalma hildpusztai településrészén még ma is láthatók a több ezer éves földvárak, valamint a löszfalba vájt középkori barlangrendszer maradványai.  A területen folyó ásatásokból előkerült leletanyag a bajai múzeumba került, amely a vatyai kultúra kései időszakának leleteit tartalmazza.

 A védett terület a Duna menti síkság és a Duna-Tisza közi hátság érintkezésének egyik tipikus megjelenésű része. A hátság itt 25-35 méter magas alámosott löszparttal viszonylag érintetlen oldalain löszpusztai vegetáció, cserjés díszlik.  A védett terület növényvilága rendkívül gazdag.